fák lógtak az égből felettünk besötétedett a mező a mangóárnyú alkony fűzkoszorúi alatt mikor megszólalt az esti harang elnémultan összebújtunk - szeretlek - szeretlek de szép nap volt ez meg csak egy nyálas vers   ** (*< o o o O O O ( )…

 egy töltésen várt rám a júniusi alkonyat gondolatok nélkül ültem csendben nagy lila felhők kupolája alatt átjárta a szél a könnyű testem   messzi habhegyek vöröslő völgyében friss-fáradtan úszott le a Nap fekete madarak húztak el az égen soha nem éreztem…

 Vidám átverések boszorkánya Te bujamosolyú álnok szajha Csodállak téged egy idegen ágyában fekve Fodrozódik a forró takaró   Szürke utcákat untat kint az eső Reggeli csend, hétvégi nyugalom Csak a mi szobánk virraszt, aludni már minek Újat fodródik…

Szigorral magasodik a guillotine farkasszemet a pengével kivégzitek az ötleteket, ti patkányok! Jé, ott áll Justine huga... De szép lány lett belő **(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)/ the singles: -2008 / 

hullakutyákat visz a szél messze fel a magasba lomhán szállnak nem ezek tényleg nem madarak   visít a vaskakas riadtan pörög halálrarémülten forgatja fejét nem ezek tényleg nem madarak   a város felett várom őket csaholjatok és majd ugatok én is zsibbad…

hossszú csóvát hagy a lámpafény ahogy felédfordulok minden lassú és vontatott hullámokban látom a szobát   rezeg a csillogás a műanyag zacskón maga körül forog a szoba fut a lábam de olyan nehéz lépni egyenesben maradunk, ez jó   sok ember árnyéka…

engem valaki a járdán szült világranéha még a tarkóm is meg-megtapogatom itt a parkban varjat zabál a tölgyfa Tudod minden virág felrobban néha egy hasonlóan lázas májusi napon   **(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)