fák lógtak az égből felettünk besötétedett a mező

a mangóárnyú alkony fűzkoszorúi alatt

mikor megszólalt az esti harang

elnémultan összebújtunk

- szeretlek

- szeretlek

de szép nap volt

ez meg csak egy nyálas vers

 **

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 / 

egy töltésen várt rám a júniusi alkonyat

gondolatok nélkül ültem csendben

nagy lila felhők kupolája alatt

átjárta a szél a könnyű testem

messzi habhegyek vöröslő völgyében

friss-fáradtan úszott le a Nap

fekete madarak húztak el az égen

soha nem éreztem magam ilyen boldognak

másnap reggel folytattam utam

a mindig változó láthatár felé

nekem minden percben teljesül a vágyam:

most is épp ott állok, amit tegnap úgy csodáltam.

 **

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 / 

Vidám átverések boszorkánya

Te bujamosolyú álnok szajha

Csodállak téged egy idegen ágyában fekve

Fodrozódik a forró takaró

Szürke utcákat untat kint az eső

Reggeli csend, hétvégi nyugalom

Csak a mi szobánk virraszt, aludni már minek

Újat fodródik a takaróm

**

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 / 

Szigorral magasodik a guillotine

farkasszemet a pengével

kivégzitek az ötleteket, ti patkányok!

Jé, ott áll Justine huga...

De szép lány lett belő

**

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 /

hullakutyákat visz a szél messze

fel a magasba lomhán szállnak

nem ezek tényleg nem madarak

visít a vaskakas riadtan pörög

halálrarémülten forgatja fejét

nem ezek tényleg nem madarak

a város felett várom őket

csaholjatok és majd ugatok én is

zsibbad a nyakam kutya vagyok 

**

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 /

hossszú csóvát hagy a lámpafény

ahogy felédfordulok

minden lassú és vontatott

hullámokban látom a szobát

rezeg a csillogás a műanyag zacskón

maga körül forog a szoba

fut a lábam de olyan nehéz lépni

egyenesben maradunk, ez jó

sok ember árnyéka visszhangzik

házibuli, mulató röhögések

és kéz a kézben elérünk a konyhába

sikerült...

én nem tudom, meddig szálltunk

a konyhaasztalra támaszkodtam

szerintem én dőltem rád

de ugyan kit érdekel?

fél óránként beszóltak hogy még

van öt percünk és aztán

mások is jól akarják érezni

magukat ugyanott

elrepültek mellettem ezek a szavak

nem izgat, ki mit akar

most miénk az asztal és még maradunk

ugyan hogyan is kelnék fel

jól esett az a néhány óra

jó veled

az irigy szempárok végre

kihunytak, amikor elbúcsúztunk

már csak arra emlékszem,

hogy nagyon fájtak a heréim.

**

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 /

engem valaki a járdán szült világra

néha még a tarkóm is meg-megtapogatom

itt a parkban varjat zabál a tölgyfa

Tudod minden virág felrobban néha

egy hasonlóan lázas májusi napon

**

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)