egy töltésen várt rám a júniusi alkonyat

gondolatok nélkül ültem csendben

nagy lila felhők kupolája alatt

átjárta a szél a könnyű testem

messzi habhegyek vöröslő völgyében

friss-fáradtan úszott le a Nap

fekete madarak húztak el az égen

soha nem éreztem magam ilyen boldognak

másnap reggel folytattam utam

a mindig változó láthatár felé

nekem minden percben teljesül a vágyam:

most is épp ott állok, amit tegnap úgy csodáltam.

 **

(*< o o o O O O ( ) (Crane Trésaillé)

/ the singles: -2008 / 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.